A rota korong a középkori Európában használatos, általában fából készült eszköz volt, amelyet az idő előrejelzésére alkalmaztak. Az eszköz három fő részből áll: a korongból, a mutatósból és az égtáblákból.
A korong a rendszer alapja, amely kör alakú és az égtáblákra osztott, a Nap és a Hold útvonalával. Az égtáblák alatt különböző csillagképek nevei szerepeltek. A korong körül mutatósnak nevezett másik faelem csúszik, mintha az idő múlásával az égbolton mozogna. A mutatóssal a korongon az időt, az évszakokat és az állatövi jegyeket ábrázolták.
Az eszköz a természeti események okozta változások megfigyelésére szolgált az időjárás előrejelzése érdekében. Az emberek visszamenőleg az égitestek mozgását alapul véve tudták megbecsülni az időjárás változását, ezáltal felkészülni a különböző év szakaszokra.
A rota korong népszerűsége azonban gyorsan csökkent, mivel a modern óraszerkezetek megjelenése miatt már csak kevesen használják. Az időjárás előrejelzését ma már magasabb szinten, teljesen más folyamatokkal vizsgálják.
Összességében a rota korong fontos szerepet játszott a természeti, az időjárási események és az évszakok követésében. Később a középkori Európában egy másik technikai innováció, az óraszerkezet teljesen felváltotta a rota korongot, de az eszköznek óriási jelentősége volt a történelem során a népek életében és a fejlődő tudományokban.
Következő lépés
